Tartalom

Ajánló
In memoriam Tildy Árpád – a 18kerhazjegyzek.hu története
 
 
Tildy Árpád (1896–1975) húsz évig, 1923 és 1944 között volt meghatározó személyisége Pestszentlőrinc építészetének. Nem ő tervezte az itteni házakat – kivéve saját villáját –,községi mérnökként, majd városi főmérnökként és műszaki tanácsnokként mégis ő gyakorolta a legnagyobb hatást az akkor még önálló község, majd város (mely ma Budapest XVIII. kerületének része) kialakuló utcaképére. Tevékenységére emlékeztetnek ma is a Szemeretelep és a Szent Imre-kertváros rendezett házsorai. Ő bírálta el, hogy ki, mit és hol építhet, és ellenőrizte, hogy azt tényleg szabályszerűen teszi-e, a kikötéseknek és határidőknek megfelel-e. Aláírása ott szerepel az összes 1923 és 1944 között beadott tervrajzon.
 

Ezt a honlapot ajánlom az ő és mindazok emlékének, akik valaha részt vettek Pestszentlőrinc és Pestszentimre felépítésében – nem csak az íróasztalok és iratkupacok mögött, hanem a téglarakások és malteros vödrök mellett is.

 
Kép: Pestszentlőrinci II. központi áll. elemi népiskola bokréta ünnepélye 1927-ben.
 
2009 óta dolgozom a Tomory Lajos Múzeumban, és úgy érzem, ennek a vállalkozásnak a sikere méltó betetőzése az elmúlt tíz év munkájának.
 
Még 2013-ban történt, amikor elhatároztam, hogy a „Pestszentlőrincz község Házszámjegyzéke 1917.” című vaskos dokumentumot – amelynek másolata a Múzeumsarokban megtalálható – táblázatos formában feldolgozom. Mivel 2011-ben én kaptam a feladatot, hogy a házszámjegyzékben található utcaneveket beazonosítsam mai megfelelőikkel, volt már némi ismeretem ezzel a könyvvel és tartalmával kapcsolatban: megtalálhatók benne az utcanevek, a házszámok, a helyrajzi és betétszámok (utóbbi a tulajdoni lapra és így a tulajdonosra utal), a tulajdonos neve (olykor az esetleges változásokkal együtt), és sarkok esetén a telek másik címe is. Továbbá Csöndes János mérnök 1930-ban feljegyezte az esetleges helyrajzi szám-, házszám- és utcanév-változásokat is, nagyban segítve – és olykor bonyolítva – ezzel a forrás mai feldolgozójának a munkáját.
 
Nem sokkal később megpillantottam egy – az egész mai kerületet ábrázoló – parcellatérképet, mely akkor a Piros iskola előtti villamosmegállót díszítette. Azonnal elhatároztam, hogy a házszámjegyzékből nyert adatokat színes térképre viszem, és így tárom fel annak rejtettebb összefüggéseit (pl. kiknek volt a legtöbb birtoka 1917-ben). A XVIII. kerületi főépítészi csoporttól a térképet hamarosan meg is kaptam, ez képezi a honlap egyik alapját.
 
Munkám során kiderült azonban, hogy címe ellenére a dokumentum nem 1917-ben készült – hiszen 1917-es adásvételeket utólagos bejegyzésként írtak bele –, hanem 1916 júniusában. Elhatároztam hát, hogy nagyobb erőbedobással dolgozom, így a jeles, 100. évfordulóra elkészültem a házszámjegyzék feldolgozásával és a tulajdonosok nevét a múzeum honlapján elérhetővé tettem.
 
Időközben felfedeztem magamnak a Tomory Lajos Múzeum gyűjteményében lévő pestszentlőrinci építési engedélyek nyilvántartásait és mutatóit – melyeket vélhetőleg még Tomory Lajos mentett meg a házszámjegyzékkel együtt a selejtezéstől. Ezeket a könnyebb használhatóság kedvéért még 2015 folyamán oldalanként lefényképeztem, és a házszámjegyzék befejezése után hozzákezdtem a mutatók feldolgozásának. Ekkor még csak egyszerűen a könnyebb kereshetőség volt a célom, ám 2016 végén nem várt segítség érkezett: egy fiatal kerületi lokálpatrióta, Kiss Attila vállalta, hogy besegít a munkába. Mintegy bemelegítésként táblázatba vitte a lőrinci és kispesti építkezésekről 1908 és 1911 között a helyi Kispest–Szentlőrinczi Lapokban megjelent tudósításokat, majd – a mutatók feldolgozásának végeztével – a nyilvántartások teljes feldolgozását rábízhattam. És nem csak azt!
 
Kiss Attila rengeteg mindennel támogatta azt – az akkor még csak távoli lehetőségként feltűnő célt –, hogy ez a munka a „házjegyzék” oldalon egyszer majd megjelenhessen. Legfőképpen is már a kezdetektől belső kíváncsiságtól vezetve kutatta, hogy az egykori építési helyszínek melyik mai címhez köthetőek. Úttörő munkát végzett különösen az 1920-as évek végi parcellázások (Liptáktelep, Szent Imre-kertváros, Újszemeretelep) tekintetében, ahol sok esetben csak egy parcellaszámot ismertünk, azonban olyan térképünk vagy forrásunk nem volt, amely ezeket a korai mérnöki vagy parcellázási számokat tartalmazta volna, így Kiss Attila lelkes elszántsággal és kitartó munkával a meglévő mozaikos adatokból, utalásokból újraalkotta ezen telepek parcellázáskori beosztását.
 
A nem újonnan parcellázott telkek címének megfejtésében sem volt könnyű dolgunk, bár nagy segítséget jelentett a házszámjegyzék adatbázisa. Segítségül kellett hívnunk nyomtatott és levéltári forrásokat (az Arcanum és a Hungaricana adatbázist, a Budapest Főváros Levéltárában található parcellázási térképeket, iparlajstromokat és háromdoboznyi építési iratot, illetve a Pest Megyei Levéltárban található választói névjegyzékeket), anyakönyvi adatokat. Nagy előnyt jelentett, hogy 2012-től bedolgozom a Magyar Családtörténet-kutató Egyesülethez, így nem csak az általam feldolgozott lőrinci (és imrei) születési, házassági és halotti adatokhoz férhettünk hozzá, hanem a MACSE teljes  adatbázisából tudtuk ellenőrizni a személyeket.
 
A legnagyobb gondot az utcanév- és házszámváltozások jelentették. Pestszentlőrincen időről időre átnevezték az utcákat, újraszámozták a házakat, és átírták a helyrajzi számokat. Habár kezünkben volt és nagy segítséget nyújtott a házszámjegyzék, az 1916 előtti változásokkal – 1912 körül a Bókaytelep majd’ összes házszámát megváltoztatták – nehezen boldogultunk, ezért újabb forrást kellett bevonnom és feldolgoznom: az iskolai anyakönyveket.
 
A Tomory Lajos Múzeumban őrizzük Pestszentlőrinc legrégebbi iskolai anyakönyveit, melyeket a Wlassics utcai elemi iskolában (ma Bókay Árpád Általános Iskola) és annak elődjében állítottak ki, amelybe bejegyezték nemcsak a diákok tanulmányi előmenetelét, de szüleikre, születési és lakóhelyükre utaló adatokat is – páratlan forrás számunkra az 1900-as évek települési viszonyaira vonatkozóan.
 
Így megtámogatva forrásokkal, már elég nagy bátorsággal kijelenthettük a legtöbb építkezésről, hogy hol zajlott, de persze lehetnek az általunk épített adatbázisban homályos pontok, bizonytalanságok, pontatlanságok, tévedések, és bizony olyan cím, személy, építkezés is akadt, amelybe beletört a bicskánk. A múlt már csak ilyen: a legnagyobb igyekezet mellett is csupán részlegesen feltárható és megismerhető.
 
Munkánk talán íróasztalfiókban is maradhatott volna, ha nem érkezik egy újabb szerencsés fordulat: 2018-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma pályázatot írt ki járásszékhely múzeumok szakmai támogatására. Heilauf Zsuzsanna intézményvezető támogatásával az építési engedélyeket és házszámjegyzéket megjelenítő honlap fejlesztésére pályázatot nyújtott be a múzeum, illetve az önkormányzat a minisztériumhoz. Ezt megnyerve zöld utat kapott a „házjegyzék” honlap.
 
Maga az elnevezés is honlap-fejlesztőnktől, Stéger Marcelltől származik, akin a véghajrában nagyon sok múlt, hogy szép és működő formában jelenjenek meg az általunk feldolgozott adatok.
 
Magam a 2019-es évben a tartalmak ellenőrzésével és javításával, egységesítésével foglalkoztam, amelybe beletartozott a mai címek és helyrajzi számok, és a megjelenítéshez elengedhetetlen koordináták felvitele. Ezen túlmenően a pályázatba belefoglaltunk egy további – a maga nemében páratlan teljességgel megmaradt – anyagot is: 2016 nyarán találkoztam először Budapest Főváros Levéltárában az akkor még feldolgozás alatt álló irategyüttessel, amely az 1926 és 1949 közötti pestszentlőrinci tervanyagot tartalmazza. Azóta már több ízben hasznos segítséget nyújtott – megtaláltam benne Kondor Béla gyerekkori házának építési rajzát és a Tomory Lajos Múzeumnak helyet adó villa átalakításának dokumentációját is – és 2019 nyarán-őszén feldolgozhattam az 1926 és 1929 közötti terveket tartalmazó dobozokat. Ugyanis a pályázat keretében sikerült elérni, hogy ebből az anyagból mintegy hétszáz 1926 és 1929 közötti tervrajzot beszkenneltessünk, továbbá ennek keretében sikerült digitalizálni lényegében a Budapest Főváros Levéltárában (elszórva) található összes 1910 és 1922 közötti pestszentlőrinci és soroksárpéteri (pestszentimrei) tervanyagot is.
 
Köszönöm mindazoknak, akik segítettek, hogy ez a honlap és a mögötte lévő adatbázis létrejöjjön: kiemelten a projektben részt vevő Kiss Attilának és Stéger Marcellnak és a XVIII. kerületi főépítészi csoport munkatársainak. A munka azonban itt nem áll meg, bőven maradt még feldolgozandó, publikálandó forrásanyag és a jövőben is azon fogunk dolgozni, hogy ezeket az érdeklődő nagyközönség elé tárhassuk.  
 

Kép: Épülő Szent László templom 1934-ben
 
Ez a honlap azonban nem jöhetett volna létre Tildy Árpád, Csöndes János és munkatársaik nélkül, sem azok nélkül, akik Pestszentlőrincen valaha földet vettek, parcelláztak, építkeztek, otthont teremtettek maguknak; sem az építészek nélkül, akik ezeket az otthonokat megtervezték, a kőművesek, ácsok nélkül, akik megépítették – és akik most már nem névtelenek.
 
Pápai Tamás László
Tomory Lajos Múzeum
2019. december 15.
 
Weboldalunkat folyamatosan fejlesztjük, mindig új tartalommal töltjük fel.
 
 
Jelenleg elérhető tartalmaink:
Tulajdonosok térképen
Tulajdonosok név szerint
Tulajdonosok cím szerint
 
 
Építtetők térképen
Építtetők név szerint
Építtetők cím szerint
 
 
Pestszentimrei építtetők térképen
Pestszentimrei építtetők név szerint
Pestszentimrei építtetők cím szerint
 
 
Utcák és telepek térképen
Utcák
Telepek
 
Fényképek és történetek
 
Településtörténet